Még viszonylag későn is sokan érkeznek,
a testek fölfogják a zajt, a szoba tompán
morajlik: mint mikor valaki tele szájjal beszél.
Hamar elfáradok. Majd otthon folytatjuk
– gondolom, meg hogy a közös emlékek tehát
szükségszerűen egymásba nyíló szobák.
Aztán szó nélkül ülünk valami villamoson,
és…